„Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.(…)  A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.

1. Drága Jézusom! Útszélen érzem magam. Nem tudom pontosan, mi lesz velem, mert elhagyatottnak, egyedülinek, hasznavehetetlennek tűnök. Hiszek benned, de magabiztos nem vagyok. Segíts, hogy jobban bízhassak benned. Ámen.

Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. (…) Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak.

2. Uram, Jézus! Akadályok vannak az utamon, és mire kikerülöm, nincs erőm továbbmenni. Segíts, hogy ne görgessem magam előtt bűneimet, mint egy lavinát. Légy velem a megpróbáltatás idején is, akkor is szeretném hallani az igét. Ámen.

Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. (…) Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.

3. Megváltó Uram! A tövisek közt szép volt a rózsa, amíg meg nem szúrt. Most már tudom, hogy sok minden jót elfojtottak bennem az élet gondjai és vágyaim. Csak magamra figyeltem, mert nem jól voltam, és nem hittem, hogy te igazán segíthetsz. Ments ki, Uram a szúró tövisek közül! Ámen.

Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. (…) Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

4. Hálát adok neked, Uram, mert jó termőfölddé tettél. Nem voltam alkalmas, sem elég jó, mégis kaptam áldást. Köszönöm, légy továbbra is mellettem! Ámen.