Beszámolók a vizsolyi emléktúráról
Gyülekezetünk tagainak beszámolói
Gyülekezeti kirándulás szülőföldemen
2016. szeptember 17-én Borsod-Abaúj-Zemplén megye lankás tájain tettünk kirándulás. Ennek apropója a reformáció közelgő 500. évfordulója volt. Ötvennél is többen vettünk rész a négy-ötéves gyerektől a nyolcvanat is megközelítő felnőttig, gyülekezeti tagok és azok baráti köréből valók. Az idei konfirmandusok konfirmációi ajándékként is kapták ezt a kirándulást. A létszám a reggeli induláskor aggodalomra adott okot, mert a busz kisebb befogadóképességű volt, de „ A sok jó ember kis helyen is elfér.” mondás itt is megállta a helyét, így mindenkinek jutott ülőhely és 7 órakor elindultunk úti céljaink felé. Az időjárás egész nap kegyes volt hozzánk, hol kicsit borongós, hol napsütötte, de a viharos formáját csak hazafelé mutatta meg, amikor már elpilledve a napi élményekkel feltöltődve süppedtünk az autóbusz üléseibe. Én Borsod-megyében születtem, még gimnáziumban is ott jártam Sárospatakon. Így erre a kirándulásra izgalommal készültem és nagyon sok emléket felelevenített bennem. Gimnazista éveimben számtalanszor megtettük Édesapámmal az Aranyosi-völgyben az utat Fancsal és Sárospatak között, most is ezen az úton jutottunk el úti célunk végállomásához Tolcsvára. Az Aranyosi-völgy a Zempléni-hegység csodálatos tája, kanyargós útjai próbára teszik az utazók gyomrát, de a táj szépsége kárpótol a kellemetlenségért. A gimnáziumból minden ősszel - legalább – egy hetet szüretelni voltunk a Tokaj-hegyaljai Borvidék szőlőiben, elsősorban Tolcsván. Ezekre a hetekre nem emlékszem kellemesen vissza: fáztunk, szitált az eső és mindig ragadt a kezünk a szőlőfürtöktől.
Közel két és fél órai utazás után megérkeztünk első állomásunkra, Göncre. A Hernád-völgyi település határában lenyűgöző képet mutattak a „tök ültetvények”, melyek sárgára festették a határt. Nagyon sok parcellában már katonás sorban sorakoztak a tökök várva a gépi feldolgozást, hogy kis fizetés-kiegészítéssel ajándékozzák meg gazdáikat. A Huszita-ház, amely inkább csak nevével kapcsolódik a huszitákhoz egy vastag falú, kis nyílászárókkal rendelkező, alápincézett és magasba emelkedő ház. Az enteriőr illata, a XIX. századból származó berendezése és a kiállított használati tárgyak gyermekkoromra emlékeztetnek. Tiszta-szobával, pitvarral, petróleumlámpával vagy éppen parazsas vasalóval kora gyermekkoromban találkoztam.
A pincébe menet, melynek mindig két kijárata volt kissé törpévé kellett válnunk, de itt nézhettük meg a mértékegységgé vált gönci hordót, mely 136,6 literes tölgyfahordó. A borszállító szekerekre 4 ilyen fért fel hajdanán. A gönci hordó nemcsak mértékegység, hanem az aszúborok puttonyszámának meghatározásában is nagy jelentősége volt. Gönci városnézésünk a bibliafordító Károlyi Gáspár szobránál ért véget, ahol lelkész asszony méltatta munkásságát. Az, hogy a magyar emberek anyanyelvükön olvashatják a Bibliát Károlyi Gáspár óriási érdeme. A hungarikumnak számító Vizsolyi Biblia (Károlyi-Biblia) fordítását az 1570-es években kezdte többedmagával.
Következő úti célunk Isten háza, az Árpád kori Vizsolyi Református Templom volt, ahol Kovács Zsolt Levente református lelkipásztor tartotta az áhitatot. Az áhitat alatt, közben csodálva a templom falait díszítő freskókat lélekben teljesen feltöltődtünk. A puritán külsejű templom már a XIII. században állt, majd később bővítették. 1940-ben bukkantak a meszelt fala alatt meghúzódó freskó-nyomokra, melyek legnagyobb része bibliai jeleneteket ábrázol. A felújítások és restaurálások során olyan atmoszférát teremtettek az imádság hajlékában, mely a gyönyörű freskókat konzerválja hosszú-hosszú éveken át az utókor számára. A templomban őrzik az eredeti Vizsolyi Biblia egyik példányát szigorú körülmények között, mert már egyszer eltulajdonították. Megtudhattuk azt is, hogy a Bibliából 800 darabot nyomtattak, melyből 57 létezik még a világon.
A nyomtatás, mely 1589. febr.18-tól 1590. július 20-ig tartott Mantskovit Bálint vizsolyi nyomdászműhelyében történt, melyet Rákóczi Zsigmond fejedelem is bőkezűen támogatott. A Biblia nyelvezete régies, az olvasását az is nehezíti, hogy német betűket is használtak. Édesanyámtól én is kaptam egy hasonmás kiadást, birkóztam is Isten igéjének olvasásával.
Megtekintettünk egy korhű nyomtatáshoz használt sajtógépet is, közülünk a fiatalabb generáció képviselői korhű nyomdászöltözéket is kapva teljes erőbedobással kipróbálhatták a nyomtatást.
Mindezek után jól esett Boldogkőváralján a Tekerjés fogadóban elfogyasztott ebéd. Sajnos Boldogkő várának megtekintése elmaradt, de remélem, hogy Isten segítségével újabb alkalom adódik majd.
A kirándulás az Aranyosi-völgyön át Tolcsván ért véget, ahol a felújított Szirmay-Waldbott kastélyba látogattunk. Szép élményt nyújtott a kastély kápolnája, a könyvtár, melynek fala és mennyezete faragásokkal díszített faburkolat. A többi teremben interaktív módon gyűjthettünk információkat. Az ezt követő borkóstolás már opcionális program volt. Jól esett a szépen terített asztalnál a kastély konyhájában sült pogácsa, közvetlenül a szőlőhegyről tálalt többféle szőlő és természetesen a háromféle bor kóstolása, amely megalapozta a hazafelé vezető úton a bóbiskolást.
Rendkívül gyorsan elrepült a nap, fél 9-re értünk vissza Dunakeszire. Egész nap velünk vándorolt Jézus, ahogyan egyik énekünk is írja, ha nem is szó szerint. Hosszú időre feltöltődtünk, a látványosságok csodálása mellett beszélgetésre is jutott idő.
Hálás köszönet Istennek és a szervezőknek ezért a szép napért. A teljesség igénye nélkül elsősorban Turcsányi Klárinak és férjének.
Erős vár a mi Istenünk!
Czakó Piroska
A szeptember 17-i abaúji kirándulás ismertetője
A Hernád kassai völgye, az abaúji dombság és a zempléni hegyvidék a magyar reformáció, tágabb értelemben a magyar kultúra szempontjából mitikus jelentőségű. A dunakeszi önkormányzat szívességéből kedvező árú autóbusszal ide kirándult a dunakeszi-gödi evangélikus egyházközség tagjainak, családtagjainak, barátainak lelkes csapata szeptember 17-én. Elsőre meglátogattuk Göncöt, ahol az áldott emlékezetű Károlyi Gáspár prédikátoroskodott a XVI. század végén; egyúttal fordította-szerkesztette, illetve a kiadását szervezte a magyar nyelvű Szentírásnak. A templom előtt áll a biblia fordító-prédikátor tekintélyes, szinte budapesti arányú bronz ülőszobra, ahol a lelkészünk által elmondott Károlyi-életrajz nyomán betekinthettünk a legnagyobb emberekhez hasonlító életmű és emberi dráma dimenzióiba.
Távol álljon tőlünk a melldöngető magyarkodás; de véleményünk szerint a református Biblia-fordítást méltán választották 2015. évben a Hungarikum-ok sorába: e könyv nélkül a magyar nyelv, és a magyar lélek nem lenne ugyanolyan ma, mint ami. Mindez kőszikla tekintélyű-keménységű tény, nem vélekedés. Ha már Göncről van szó, akkor a "Huszita-ház"-nak nevezett, erődített parasztház és a benne talált helytörténeti kiállítás megtekintése is 'kötelező' volt, amit meg is tettünk.
Ahogyan a reformátusok nevezik, a "magyar Betlehem", Vizsoly község következett, az áldott emlékű Biblia-fordító és nyomtató csapat 1588-1590 közötti működésének színtere.
Nemcsak a frissen létre hívott nyomdatörténeti kiállítás volt élményteljes, de az Árpád-kori, majd a magyar középkor folyamán állandóan bővített román-gót stílusú templom elmélyülésre késztető formái és belső tere, az ott kiállított eredeti nyomású Biblia látványa szívünkig ható volt. A vizsolyi Kovács Levente Zsolt református lelkész és Chikán Katalin Lelkész Asszony által közösen tartott áhitat még ezen is túltett: egyenesen megható, sőt, megrendítő volt számunkra.
A lelkes, nagytudású és közvetlen idegenvezetőnk – Molnár Imréné - külön méltatást érdemel.
Boldogkőváralja fogadójában elköltött ebédünk után - a várat, nagyon helytelenül, holmi főzőversenyesek tartották megszállva, így szegény evangélikusokat kiszorították - a Zempléni-hegység és a tokaji borvidék hegyei-lankái között érkeztünk a következő állomásunkra, Tolcsvára. Megtekintettük a frissen helyreállított, jelenleg még igazi rendeltetését kereső Szirmay-Waldbott kastélyt, majd a kastély úrnőjétől, másodállásban egy igazi sommelier-lánytól (bor-leány?) olyan borkóstolót kaptunk, hogy a lelkünk is zümmögni (zöngicsélni) kezdett. Ahogyan oda, vissza is nagyjából 260 kilométert tartott az út, így tehát este fél kilencre, a villámok tüzijátékának díszletei között érkeztük vissza az éppen esős, viharos Dunakeszire.
Szokásos módon köszönetünk fejezzük ki mindenkinek, akit illet, de különösen Chikán Katalin Lelkész Asszonynak, valamint Turcsányiné Klári Asszonynak a szervezéssel járó, fáradságot nem kímélő, áldozatos buzgalmukért. Igazi, maradandó emléket kaptunk a jóvoltukból. Ahogyan mondani szokták: "Erős vár a mi Istenünk.."
Huszár József, Dunakeszi
Vizsolyi kirándulásunk...
Emlékezetes volt ez a nap nemcsak a korai indulás nehézségeiről, hanem a kiváló szervezésről, a szeretetteljes hangulatról az egész út alatt, és a csodálatos programokról is.
Viszonylag korán indultunk, egy „bármilyen idő lehet” napon. Mi csak azért is hoztunk napszemüvegeket, mert akkor biztosan kisüt a nap...és így is lett.
A borongós reggel után Göncre már ébredező napsütésben érkeztünk, ahol a huszita házakban egy nagyon kedves hölgy fogadott el minket és rögtön elvarázsolt a hely romantikája, a „falak emlékei”.
Vizsolyra már tényleg gyönyörű napsütésben szálltunk le a buszról. A település a Hernád völgyében levő királynéi német telepesek ispánságának székhelye volt. Megtekintettük a legnevezetesebb eseményt, amely a községhez kapcsolódik.
Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának kinyomtatása a vizsolyi nyomdában 1590-ben történt. Károlyi Gáspár Göncön volt tiszteletes és ott dolgozott társaival a Biblia fordításán.
Érdekesség, hogy a A Vizsolyi Biblia, mint az első, teljes magyar nyelvű biblia ma már hungarikum. (ezt eddig nem tudtam)
1940-ben, templomrenoválási előmunkálatok alkalmával az akkor itt szolgáló lelkipásztor a mészrétegek alatt freskónyomokra bukkant. A freskók feltárását és restaurálását a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából elkezdték, mely többé-kevésbé a 80-as évekig tartott.
A restaurálás eredményeképpen napjainkban is láthatók még a részben halványodó középkori freskók. A freskók közül a legtöbb bibliai témájú jelenet, de vannak bibliai alapot nélkülöző ábrázolások is. És még egy érdekes feliratot is találtak...
Boldogkőváralján a Tekerjés Fogadóban fogyasztottuk el finom ebédünket, de sajnos az időjárás rosszra fordult, eleredt az eső és ezért (illetve az éppen akkor zajló Csülök fesztivál miatt) nem sétáltunk fel a várba. Majd legközelebb...:-)
Viszont a csúszásunkat behoztuk és így éppen időben értünk át a vadregényes erdei utakon Tolcsvára a Szirmai-Waldbott kastélyba.
A felújított, rehabilitált kastély kettős funkciót tölt be, termei részben kiállítótérként szolgálnak, egyes részeit emellett kulturális rendezvények alkalmával is hasznosítják. Például mi tokaji borválogatást kóstoltunk! A kastély kiállításának középpontjában az egykori nemesi rezidencia fordulatos történetének, valamint lakóinak e falak között zajló életének, hétköznapjainak és ünnepeinek a bemutatása áll. Ami külön tetszett kisfiamnak, Kristófnak azok az érintőképernyős panelek, interaktív játékok voltak. A műemléki védettségű kastélyban megnéztü ka közel eredeti formájában fennmaradt nagyszalont (gyönyörű), és a könyvtár gazdagon díszített, faburkolatos, neoreneszánsz stílusú helyiségét is, kiterített medvével a földön. (a kicsik nagy örömére)
Ugyan fáradtan, de élményekkel gazdagon, feltöltve értünk haza este 9 órára Dunakeszire, és már a buszon hazafelé gondolkodtunk a következő közös kiránduláson!
Erős vár a mi Istenünk!
Anikó, Kristóf és Tamás (a gödi Gyarmathy család)
A vizsolyi út
Mikor reggel felkeltem még nem is számítottam arra, hogy ennyi kalandban lesz részem. Ezen a különleges úton sokat megtudtam a magyar Bibliáról. Köztük azt is, hogy milyen nyomtatási technikákat találtak fel akkoriban a nagy elmék.
A három órás út nagyon „kikezdte a fejemet” (a szerk.: Illésnek ugyanis mindig elöl kell ülnie a buszon, hogy rosszul ne legyen), de teljes mértékben megérte a fáradozás, amikor elért a busz az első megállónkhoz a Huszita házhoz.
A Gönci ház nem tűnt kívülről túl érdekesnek, de a belseje teljesen mást mutatott. Az idegenvezető elmesélte a ház osztottságát és megemlítette a pince szót is. A pincében volt a híres gönci hordó is, de nekem az a kis alagút keltette fel az érdeklődésemet. Megtudtam azt is, hogy vészkijáratnak használták akkoriban, azonban sajnos mára már csak egy üreg. Ezek után visszaszállt a csapat a buszra, és indultunk a kirándulásunk legfontosabb helyére, Vizsolyba.
Ezen a helyen töltöttük a legtöbb időt, mivel itt több fontos dolgot is megnéztünk, köztük a nyomdatörténeti múzeumot, ahol megérezhettük milyen volt akkoriban egy papírra szöveget ráhelyezni. Én sem hagytam ezt ki természetesen, s sikeresen nyomtattam egy oldalt. Rossz volt belegondolni, hogy mennyi fáradtsággal tudtak egy könyvet kinyomtatni a dolgozók.
Ezek után következett a templom, amihez nem kellett sokat menni. Az idegenvezető elmondta, hogy ez az épület ezer éves, ezt nehezen lehet elhinni, mert kevés ilyen építmény maradt fenn épen. A templomban árpádkori festményeket láttunk a falon, ami nagyon érdekesnek bizonyult a tömeg számára. Engem is felettébb lekötött a falak látványa, de ekkor jött az eredeti Biblia, amiből csupán 700-800-at nyomtattak, s mára csak pár darab maradt.
Ilyenkor már nagyon éhes volt a csoport, ekkor kezdtük meg utunkat Boldogkőváralja felé, ahol az ebéd várt ránk. Ebéd után nem tudtunk az eső miatt elmenni a várba.
A legutolsó állomás következett, a Szirmay-Waldbott kastély, ahol megnéztük a család múzeumát, és jót pihentünk a kényelmes fotelekben. Az utolsó fél órában a kastélykertben beszélgettünk.
Ez a kirándulás nagyon sok fontos információt adott át és remélem, hogy mindenki így van vele.
Kurta Illés, 9. osztályos tanuló, konfirmált dunakeszi gyülekezeti tag
Evangélikus élménytúra Vizsolyba
Bár kora reggel borús időre ébredtünk a szeptember közepi szombaton, a buszra történő felszállás után az ismerősök és az ismerkedők már jó hangulatban várták az indulást.
A kétszáz kilométert jóval meghaladó távolság ellenére a csapat zsibongva töltötte az időt, voltak akik olvastak , mások kellemes beszélgetésekkel múlatták az időt.
Már ott is voltunk Göncön, első állomáshelyünkön a “Huszita-ház” érdekességeiről hallottunk s megnéztük a tartalmasan berendezett tájházat, mely a Gönci-patakkal párhuzamos főút mentén áll, ami régen az észak-déli kereskedelmi és hadi főút is volt egyben. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes volt a lakószint alatt bejárható pincejáratok felderítése.
Még egy fontos látnivaló volt itt: Károli Gáspár szobra és a hozzátartozó ismeretek, mely a nap további eseményihez is kapcsolódott.
Az utazás következő állomására, Vizsolyba érve, a múzeumban alaposan elmélyedhettünk a múltban, a vállakozó szelleműek a könyvnyomtatást is kipróbálhatták, megtapasztalva a korabeli előállítás sokrétű folyamatát.
A 14.században épült református templomfalain látható freskók csodálatos élményt adtak mindenkinek, s az ott megélt közös áhítat a lelkeket tovább erősítette hitükben.
A testi táplálékról a Tekerjes fogadó gondoskodott, s az étkezés után finom kávéval is igyekeztünk magunkat felfrissíteni.
A délutáni programból most kimaradt Boldogkőváralja “ostroma”, mivel mások előttünk sikeresen elfoglalták a várhoz vezető utat. Hosszasan kígyózott az autósor egészen a várkapuig.
Így evangélikus csapatunk Tolcsva felé vette az írányt és gyönyörű tájakon áthaladva érkeztünk a felújított Szirmay-Waldbott kastélyba, ahol egy időutazáson vettünk részt a könyvtár, a kápolna, a főúri szalon és még sok látnivaló megtekintésével. Volt, akinek a séta a kastély parkjában,de volt, akinek egy borkóstoló színesítette tovább zempléni élményeit.
Sajnos az idő szaladt és fél hatkor már hazakellett indulnunk, így csak egy kérdés maradt, (ami valójában kettő), mikor és hová kirándulunk legközelebb?
Tóth Ferenc, gödi gyülekezeti tag