Van, aki Boldog Ünnepeket kíván, van, aki áldottnak nevezi a Karácsonyt. Van, aki számára a szeretet megélésének ünnepe közeleg, van, aki a szeretet megtestesülésének ünnepét várja. A fent idézett bibliai zsoltárvers is boldogságról beszél, viszont ezt a boldogságot az Úrral köti össze. A boldog és az áldott így a keresztyének számára nem választható el. Boldog lesz akkor az ünnep, ha Istentől megáldott. Megélhetjük a szeretetet, ha Istent magát tartjuk a szeretetnek, és az ő forrásaihoz fordulunk szeretetért.

A Karácsony az egyik legnagyobb Krisztus-ünnepünk, amely alá minden más is odafér: szeretet és békesség, boldogság és megelégedettség; de semmi nem helyettesítheti szívünkben az értünk született Megváltót. Vele lehetünk igazán boldogok, mert ha megzavarja bármi az életünket, akkor sem veszi le rólunk az Úr áldó kezét, hanem velünk marad, boldogságunk nem tűnik el még akkor sem, ha megszomorodtunk. Ez a boldogság áldott állapot, amelyben nemcsak a gyermeket váró kismamáknak lehet részük, és egykor Máriának Isten Fiával a szíve alatt, hanem minden hívőnek, aki boldogságát nem emberi mértékkel, hanem isteni léptékkel számolja.

Aki tehát Boldog Ünnepeket kíván Karácsony közeledtével, gondolja végig életét, és azt, hogy hol rejlik az ő boldogsága kulcsa. Aki pedig Áldott Karácsonyt köszöntéssel üdvözli majd ismerőseit, annak tanácsos, hogy elcsendesedve, imádkozva várja az áldást azokkal, akiknek ezt kívánta. A kimondott szó mindig fontos, és még ha el is száll, emlékünkben megmarad, hogy miként éltük meg azt, amit kimondtunk. Méltatlan és áldatlan állapot veszekedni a karácsonyi vacsora előkészületeinél vagy rohangálni az utolsó pillanatban beszerzendő dolgok miatt. Felesleges és békétlen elpazarolni ádventi-karácsonyi időnket tárgyakra saját szeretteink helyett.

Volt egyszer egy család, ahol sosem szerettek túl sokat költeni a Karácsonyra, és utolsó pillanatban az elfelejtett ajándékok után rohangálni. Karácsony reggelén egy fehér boríték várta a családot, különösen a férjet a feleségtől. A borítékban ez állt: „Ez a te ajándékod nekem. Megajándékoztam a helyi szegény szponzorálású focicsapatot pár védőfelszereléssel.” Azóta a felnőtt gyerekek is ezt követik édesapjuk halála után is. Ez az ő fehér borítékos Karácsonyuk.

Ezekkel a gondolatokkal azt kívánom a helyi evangélikus gyülekezet tagjai nevében a kedves olvasóknak, hogy amit kívánnak, boldogat, békéset, áldottat, azt igyekezzenek az Úrtól elkérni, és tisztán, helyesen megélni.

Különben mivé lesz a Karácsony?

(Készült a Gödi Körkép karácsonyi számába)
Chikán Katalin