Gyülekezetünkből négyen vettünk részt a 2. országos presbitertalálkozón: Szilágyiné Pinczer Lídia, Takács József, Tarján Gábor és Nemesi Krisztina. A programfüzetet látva várakozásteljesen néztünk a nap elébe.

Gáncs Péter püspök úr nyitóáhitata és Prőhle Gergely országos felügyelő úr köszöntője után Jeszenszky Géza előadását hallgathattuk meg a reformáció világtörténelmi hatásairól. A nyelvi fejlődésen túl, a reformáció hatása a tudományos életben is érződött, a protestáns tudósok a műszaki területen jelentősek voltak. Sőt közismert a Fasori Gimnázium zsidó származású Nobel-díjasainak életpályája is.

Ezt követően filmvetítéssel egybekötött kerekasztal beszélgetés részesei voltunk, ahol személyes vallomások hangzottak el Egyházunk „világi” téren való látható működéséről. Kihangsúlyozták, hogy az evangélikus oktatási intézmények a misszió egyik jelentős csatornái lehetnek: a gyerekek által bevonzhatják a szülőket, családokat is a gyülekezeteinkbe.

Fabiny Tamás a délelőtti programot záró imádságában engem az alábbi gondolat ragadott meg: „Nem akkor mondhatjuk magunkról, hogy evangélikusok vagyunk, ha a szüleink, őseink is azok voltak, hanem akkor, ha gyerekeink, unokáink is azok lesznek.”

Az ízletes ebéd után szekciókban folytatódott a program. Az 1. szekció egyik előadásán Fábri György szembesített minket a számok valóságával. Néhány gondolatot emelnék ki: 

•öregedik a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjainak összetétele, 10 év alatt a fiatal korosztály (

•a KSH népszámlálási adatai (2011) szerint 215 000 ember vallja magát evangélikusnak, ezzel szemben az egyházi népmozgalmi adatok szerint ebben az évben 185 000 az egyház tagjainak száma. Hol van az a 30 000 ember, aki evangélikusnak vallja magát, de nem jut el egyik gyülekezetünkbe sem?

•megfelelő-e a hagyományos gyülekezeti forma napjainkban, amikor teljesen szétvált a lakóhelyünk a munkahelyünktől, nőtt a térbeli és időbeli mobilitás, nagyon differenciált lett a közösség (iskolázottság, érdeklődési kör)?

•a közeljövő nagy próbatétele az lesz, hogy a hittanosok közül hányan lesznek konfirmandusok illetve a konfirmandusokból gyülekezeti tagok, hogyan tudjuk megtartani őket?

Ha a fiatalokat és a még távollevőket meg akarjuk szólítani, a minden mai kommunikációs felületen „láthatóan evangélikus”-nak kell lennünk. Viszont ezek a felületek sem helyettesítik a személyes jelenlétet, beszélgetéseket, amihez mi kellünk, hiszen AZ EGYHÁZ MI VAGYUNK. Számomra nagy kérdés, hogy család és munka mellett hogyan lehet ennek a szolgálatnak megfelelni?

És még egy nagy kérdés: hogyan tudja a presbitérium és a gyülekezet biztosítani, hogy a lelkész a munkaidejének jelentős részében a valóban lelki dolgokkal foglalkozzon, ahelyett hogy pályázati vagy épületfelújítási menedzser legyen…

A 2. szekció előadásai közül a 12 részesre tervezett Luther életéről szóló rajzfilmsorozat készítésének kulissza titkaiba nyertünk betekintést a rendező Richly Zsolt és Fabiny Tamás beszélgetése során. Megnézhettük a sorozat egyik epizódját is. A forgató- és szövegkönyvet Lackfi János nevéhez fűződik, aki mai nyelvezettel, nagyon jó humorral szól a nézőhöz. A 2017-es reformációi emlékévre készül el a sorozat és ígéretek (valamint reménység) szerint a köztévé egyik csatornája főműsoridőben fogja bemutatni. Ezen kívül a hittanoktatásban is nagy szerepet fog kapni, epizódonként vetítik le és beszélik meg hittantanárok a gyerekekkel. Nagyon bízom abban, hogy ez a jó humorral átszőtt, a történelmi és teológiai hűséghez egyaránt ragaszkodó rajzfilmsorozat megtalál majd minden 12 évesnél idősebb érdeklődőt nem csak Magyarországon belül és legalább olyan népszerű lesz, mint annak idején a „Kockásfülű nyúl” volt.

A nap végén teli tarisznyával indultunk haza, megerősítveabban, hogy presbiteri ciklusunk félidején túl is milyen nagy szükség van az aratásban dolgozó testvérekre. Kérjük ehhez Isten áldását és erejét!

Erős vár a mi Istenünk!

Nemesi Krisztina