Hitoktatói iktatás

Örömel iktattuk be két főállású hitoktatónkat a dunakeszi és a gödi templomban. 


Két hitoktatót iktattunk be szolgálatába, akik 2018. szeptember 1-jétől főállásban nem csupán megkezdték, hanem folytatták gyülekezetünkben megkezdett óraadói és egyéb munkájukat.

Varga-Tóth Tímea

aki gyülekezetünk tagja és presbitere, történelem és hittan szakos tanár.  saládjával Dunakeszin élnek, és lelkes tagjai közösségünknek. Különösen is szívügyének tekinti a fiatalok közötti szolgálatot, hiszen saját megtérése is az ikladi ifjúsági órákhoz köti őt.

Lelkész és hitoktató ismeretsége és barátsága az évekkel ezelőtti baba-mama körön kezdődött – hangzott el az istentiszteleten, miután a hitoktató áldást kapott a rá bízott gyerekektől, gyülekezeti tagoktól.

Timi közöttünk nemcsak tanít, hanem filmklubot, olvasókört kezdett el szervezni, szervezője és ötletgazdája napközis és ifjúsági táborainknak, tagja a családi istentisztelet zenekarának is. A legkisebbektől kezdve a legnagyobbak között is tanítja a hittant Dunakeszi iskoláiban, óvodáiban és a gyülekezetben.

Tóthné Barcs Ágnes

szintén gyülekezetünk presbitere, és gyermekkora óta tagja az alsógödi evangélikus közösségnek. A kicsik, a kamaszok Ági nénije jól ért mindannyiuk nyelvén. Ezért is járultak olyan sokan az oltárhoz, hogy áldást kérjenek rá. A sok keresztet rajzoló kicsi kéz megerősítette őt abban a tudatban, hogy itt van az ő helye. Köszönő levelében így fogalmazott: Igyekezni fogok... mert tudom, hogy egy biztos, megingathatalan Mentorom van: Jézus Krisztus, Isten fia.

Hitoktatónk mögött nagy váltás van, mert évtizedekig tanított a legkiválóbb iskolákban magyar és ének-zene szakos drámapedagógusként.

Immár harmadik félévét végzi az EHE hittanár szakán. Sok gyermekhez el tud érni, mert Göd, Sződliget és Sződ területén is tanít. Nevéhez kapcsolódik a játékos hittan első gondolata, amelyből egy szép kis ifjúsági csapat nőtt ki, aktívrésztvevője és szervezője a családi istentiszteleteknek, nyári táboroknak, karácsonyi és egyéb ünnepi programjainknak.

A gyülekezet lelkésze – e sorok írója – hosszú évekig hordozta imádságban a hitoktatás ügyét. Isten elhívta a munkásokat az ő szőlőjébe, és kiderült, hogy valóban sosincs késő, mint a példázatban, mindig kell az új erő, és ott lesz hozzá az egy dénár is. A misszió folytatódik, immár két új munkatárssal, akiket egyházkerületünk támogatásával tudtunk kiküldeni az embert próbáló, sok utazással és szervezéssel járó szolgálatra.