Hittantábor superlativus-ban

Hagyomány született 2015 júniusában, mert megrendeztük a II. Evangélikus Napközis Hittantábort Dunakeszin. Mintegy 30 fő résztvevővel, és több tíz segítővel, lelkes munka-és szolgatárssal. Minden úgy volt jó, ahogy történt, semmit nem változtatnánk. Megbánni nem volt mit, hacsak nem bűneinket. Örömteli, önfeledt tábor volt. Több, mint 2 GB-nyi képet készítettünk, több, mint féléves szervezőmunka áll mögöttünk, és többet tanultunk a közösségről, mint eddig bármikor.

Tábori emlékeimet hadd osszam meg veletek visszafelé tekerve. Péntek délután a táborzáró előadáson sok szülő, és nagyszülő részt vett, akik hangyaboly szorgalmukkal mindent összepakoltak, ami a tábor során használatba került, felhalmozódott. Köszönjük! A szívünkben ez már egy igazi gyülekezet képét jelenti. Péntek délelőtt telefonálással kezdtük a napot. Jól ismert énekeinket telefonon énekeltük el otthon lévő, beteg gyülekezeti tagjainknak. Ők szóhoz sem jutottak, mi pedig megjegyeztük, hogy majd talán egyszer a fiatalok ránk is gondolnak, ha otthoni magányunkban jól esne egy-két kedves szó. Csütörtökön már mindenkin látszottak a fáradtság jelei, ám a trambulin még jócskán nyikorgott az ugrálók lába alatt, a társasjátékok kézről kézre jártak, az üzenőfal borítékjai egyre jobban dagadtak, és egy-egy éneklés után már örömtaps is hallatszott a gyülekezeti teremből. Szerdán kirándultunk egyet Budapestre. Izgalom és játék, evés-ivás és sok utazás él az emlékezetünkben. Kedden egyre jobban belemerültünk Péter apostol bibliai történeteibe, a hajóban mindig ült valaki, hogy beleélje magát a történetekbe. Hétfőn pedig elérkezett az első nap. Volt, aki bátortalanul, volt, aki a szülőktől egy gyors puszi kíséretében már bele is vetette magát a játékok közé. Így indult a tábor.

Sokáig tekerhetnénk még, mert a tábor előtti hét mindig a legmegpróbálóbb egy gyülekezet életében. Ki tud jönni segíteni? Mit kell még venni? Az utolsó napok, órák rengeteget számítanak. Ezek a láthatatlan feladatok, melyeket mindig el kell végezni. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki ebben részt vett!

Nemsokára tábortalálkozót szervezünk, arra már most várjuk az emlékeket mesélőket, hogy újra átélhessük: Jézus szeret minden kicsi gyereket! Egyébként pedig jövőre ismét lesz tábor az iskola után egy héttel. Már most lehet jelentkezni!

Erős vár a mi Istenünk!