Igehirdetés

Igehirdetés

2015.09.20

A mai vasárnapon szószékcserét tartottunk a nagytarcsai lelkésszel, Baranka Györggyel. Itt található a vázlatosan leírt igehirdetés, amelyet Chikán Katalin lelkésznő Pécelen és Nagytarcsán mondott el.


Igehirdetés Ef 3,13-21 alapján

Szentháromság ü.u. 16. Ef 3,13-21

Igehirdető: Chikán Katalin

13Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez. 14Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. 20Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

 

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Pál apostol fogságból írja ezeket a szavakat, és mégis szabad lélekkel, a Lélek szárnyain küldi el az efezusi gyülekezetnek, és a mai gyülekezetnek biztató üzenetét. Ne csüggedjetek! Mintha mondaná nekünk súlyos betegségben szenvedő rokonunk: miattam ne legyetek szomorúak. Mindig az szokott az erősebb lenni, aki ínségesebb helyzetben van. Pálnak és minden Krisztusban szenvedőnek bizonnyal ad erőt az Isten a terhek hordozásához. Ne csüggedjetek – hangzik az első felszólítás, miközben mindenki tudja, neki kellene a legjobban elcsüggedni, hiszen börtönben van, és ő mégsem teszi.

Miért nem teszi? Mert Jézus Krisztus szeretetében felfedezi az imádságot, az erőt és a mértéket. E háromról szól ma az igehirdetés is Pál üzenete és Szentlélek közvetítése alapján.

1.Imádság, mely hódolat az Isten előtt, hálaadás, ugyanakkor a megtört ember térdre esett szavai Ura felé. Pál kitartóan imádkozik. Meghajtja térdét másokért. Ugyanakkor éppen a maga helyzetének elmondására is.

Sok térdre hulló imádkozó történetet juthat eszünkbe. Jézusé, aki mindvégig kitartóan imádkozott még ellenségeiért is. De bizonyára családunkban is megtaláljuk azt, aki a legjobban koptatta a térdeplőt. Nagymamám, aki tót evangélikus kegyességű asszony volt sokszor megbotlott konyhájában, mikor utolsó erejéből még a családnak szeretett volna sütni-főzni. S mi az unokák időnként meséltük szüleinknek, hogy nagyi leesett, a térdét fájlalta, és csak jajgatott hosszú percekig, még azt sem hagyta, hogy segítsünk neki felállni. Később tudtam csak megérteni, hogy ő volt számomra az első térdre boruló ember, akit közelről ismertem, aki akkor, abban a pillanatban utolsó reményként tette oda fohászát Istene elé. Panaszkodott bizonyára magában. És nem csoda, hiszen még Pál, de Jézus sem hallgatta el imádságaiban a szenvedését.

Ez a fajta imádság, melyben még ha fizikailag nem is omlunk Urunk elé, de lelki megtörtségünkben térdet hajtunk előtte, ez a szeretet egyik jele. Az igazi szeretet nem is lehet meg imádság nélkül – mondta egyszer egy keresztyén gondolkodó.

Ebben az imádságban, melyre Pál buzdít bennünket szeretetet kapunk Jézustól, hiszen ezzel gyógyítja ő a vigasztalásra vágyó szíve; másrészt szeretetet tudunk továbbadni, mikor másokat az Isten elé viszünk. Már akkor szeretem a másikat, mikor imádkozom érte. Ezért nehéz az általunk nem annyira kedvelt emberekért imádkozni. Mert az imádság telve van a szeretettel, melyet kapunk és melyet adunk. És ha háborog az ember Istennek: miért?, akkor is telve van az imádság szeretettel, mert az Úr szeretettel fogad minden hozzá térő, és hozzá esdeklőt. És ha végül eljutunk oda, hogy kérjük az Urat azért az emberért, aki bennünket megbántott, szeretetet kapunk, és talán tudunk is majd adni.

Hatalmas ajándék tehát az imádság művészete, ha azt gyakoroljuk, nem felejtjük, szívből tesszük, és benne a szeretetet éljük meg.

2. A szeretet erő is. Pál azért imádkozik, hogy megerősödjék bennünk a belső ember. Majd arról ír, hogy Isten sokkal többet megtehet a bennünk munkálkodó erő szerint, mint bárki is gondolná. Erősödés, és bennünk lakozó erő. Szintén a szeretet jelei, és megélése. Mert tudom, hogy egyre erősebbé válok a a hitben, ha Krisztustól kapott szeretettel és szeretetben élek. Szeretettel és szeretetben élni erő, szeretet nélkül élni önző erőtlenség.

A belső embernek kell ebben megerősödni. Senki ne a fizikai erőre gondoljon, se pedig arra, hogy mennyi lelki erőm van az élet feladataira. Ez a belső ember egy puha belső mag mibennünk, melyet az Úr táplál, és növeszti belőle a gyümölcsöt. A szilva- és a barackmag csontkapuját kinyitva ott találjuk a belső magot, mintha a belső ember lenne. Erős csont védi, és magától nem is látszik, még akkor sem, ha kimagozzák, vagy körberágják a gyümölcsöt. Ám ha elültetik, abból lehet a növekedés. Ilyen erős védelem illeti a belső emberünket is, mely Istennel a növekedés teremtőjével van kapcsolatban. Ha megerősödik ez a belső mag, akkor növekszik. Ezért imádkozik Pál is, erősödjék, növekedjék ez a belső ember, a ti kis magotok.

3. Végül pedig a mérték is jelen van a szeretetben. Sajnos sok ellenpéldát tudunk mondani. Van, aki önmagát szereti túlságosan, van, aki a másikhoz ragaszkodik annyira, hogy észre sem veszi a szeretet maga Isten, és nem a hőn szeretett ember-házastársban, gyermekben, barátban van a szeretet forrása.

Pál apostol ezért azt is kéri, hogy ismerjük meg, mi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység. Mi is már lehet, hogy ismerjük, de nem olyan jézusi módon, mert a jézusi szeretet a mértékre int bennünket.

Ismerjük azt, amikor a nők azt mondják: túl széles a csípőm, nem jó, nem szép.

Ismerjük azt, amikor túl hosszú volt az a munkanap, és elég már a nap terhéből.

Ismerjük azt, amikor a focikedvelők térdüket csapkodják, mert túl magas volt a labda, és mégsem lett gól.

Ismerjük azt, hogy milyen a mélység, amikor betegségben, nehézségben valaki a poklok poklát járja.

Ám ez a szélesség, hosszúság, magasság és mélység még nem a krisztusi mérték. Ő szeretetben mér, amelynek nincs határa. Az ismeri meg az igazi szélességet, hosszúságot, mélységet, magasságot, aki a Krisztusban marad.

S életünk során jó, ha figyelünk arra, hogy mit túloztunk el, miben nem tartottunk mértéket. Túl széles, túl hosszú, túl magas, túl mély… Nehogy azt kelljen belátni, hogy az élet túlzásai miatt már túl vagyunk Jézuson is. Valahol ott hagytuk a túl hosszú munkanap után, valahol ott hagytuk magunk szépítgetése között, valahol elrepült magasan a labda, és Jézus nem talált be nálunk, és túl sokat és mélyet szenvedtünk, de Jézus szenvedésén is túl jutottunk. Nehogy bűneink, túlzásaink túlnőjenek a mi Krisztusunkon. Ne hagyd el a szeretetet, ne hagyd el a benne rejtőző mértéket, ne engedd bűneidet magad fölé kerekedni!

Összefoglalás:

Pál a mai gyülekezetet is inti: együtt hulljatok térdre, együtt gyakoroljátok a szeretetet ez által. Erősödjék meg a belső emberetek, és Krisztus erejével induljatok el a következő napra, hiszen ő mindent megtehet. Ne feledjétek a mértéket sem, míg Jézusnál határtalan a szeretet, addig te ne túlozz, ne szabj határt sem, hanem csak élj Őneki, Őbenne és Ővele.

Ámen.