Az április 27-i családi istentiszteleten gyülekezetünk legfiatalabb tagjai köszöntötték az anyukákat és nagymamákat virággal, imádsággal és felolvasással.

   Amit egy titkos kéz irat:
   lágy arcod fonódott redője
   bonyolult, fakult kézirat,
   nézem, betűzgetem belőle:
   mit írtak az évek, az élet?

   Ez én vagyok, az én sorsom,
   e mély sor a homlokodon:
   bocsáss meg,
   nem így akartam, ennyi lett,
   kis sorsa ez, enyém, tiéd?
   nem tudom.

   Szobákba éjjel, idegen
   tükrök előtt néha megállok:
   nézd anyám, fiad idegen
   arcán indulnak már a ráncok,
   hasonlók, mint a tieden,

   és kopva, elomolva, mállva
   két testünk visszaporlik lassan
   egy testbe, egy porba, egy anyába.