Kinek kell előbb lépnie? A szerető, befogadó, teremtő Istennek? Ő már megtette, az első karácsony erről tanúskodik. A jel pedig a jászolban fekvő kisgyermek volt nemcsak a pásztorok számára, hanem a mai emberek számára is. Áldozathozatal nélkül nem tudnánk megélni mi sem a hitünket. El kell menni, tiszteletünket kell tenni, szívünkbe zárni, hozzá fohászkodni, mindennap hálát adni, szolgálatot vállalni, és tűrni alázatosan, miként a Krisztus tette. Áldozat nélkül nem lenne igaz megélése a keresztyénségünknek.

Amelyik nagy áldozatot adott nekünk Fia halála által Istenünk, olyan nagyot mi nem hozhatunk. Mégis tudjuk, hogy ha hitünkben munkálkodunk, megjutalmaz az Isten. A minap olvashattuk az Evangélikus Élet ünnepi számában, hogy híres emberekről kisbolygókat neveztek el. Evangélikusok is voltak közöttük, mint Schulek Frigyes építész vagy Tessedik Sámuel lelkész, de a kutatók sorában ott van Karikó Katalin is, akit az elmúlt időszakban sokat emlegettünk.

Istennek sok csillaga van, mi is közöttük vagyunk a magunk hitével, amellyel ragyogni kell mások felé. Ki mint hisz, úgy ragyog, tán ez is igaz, nemcsak a „Ki mint vet, úgy arat” közmondás. Ragyogásunk olykor egészen sötétbe burkolózik, hitünkben olyan sok mélységet megélünk, és azt hisszük, nem tud világítani bennünk Isten dicsősége.

De igenis tud, hiszen karácsonykor ezt éljük meg! Minden keserűség, nehézség ellenére is eljött hozzám újra a hit világossága, hogy ünnepelni tudjak! Felismerem hirtelen saját magam, és elszégyellem, mint Ádám és Éva ruha nélkül. Ekkor Isten ebben az ő fényében, mikor magamat megláttam, és megvallottam bűnösségemet, szép napot derít rám, és magához térít.

Ez az ünnep lényege, hogy Ő jött előbb, és én pedig kegyelméből észrevettem. Nem az a lényeg, hogy melyikünk hitének csillaga fénylik vagy sötétlik jobban a templomban, otthon vagy a munkahelyünkön, hanem az a fontos, hogy egy irányba álljunk, és haladjunk, követve a Megváltót, aki szívünk közepére kívánkozik nem csak egy napra, nem kettőre vagy háromra, hanem 365-re! Babits is versbe öntötte a csillag utáni utunkat egész évre: 

Imádságunkban, életünkben, szolgálat- és áldozatvállalásban merjünk megint egyet lépni előre, mert más figyelni a csillagot, és más indulni követésére!