Még elevenen élt emlékezetünkben a Református templomban megtartott “Amikor az atyafiak együtt muzsikálnak” című szeptemberi hangverseny élménye, Sebestyén Márta és a Gryllus fivérek nagysikerű hangversenye, amikor újra összegyűltünk egy újabb különleges élmény befogadására az Evangélikus templomban, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Gryllus Dániel muzsikus előadására.

 Mindkét rendezvény Denke Emma szervezői bravúrjának, a KéSZ helyi szervezetének, valamint az önkormányzat nagylelkű támogatásának köszönhetően jött létre.

Chikán Katalin evangélikus lelkésznő köszöntője után Fabiny Tamás a műsor születéséről beszélt. A muzsikus és a teológus párbeszédére épülő összeállítás Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára készült, s a költő Vas megyei szülőfalujában, Csöngén hangzott el 2013-ban, majd azóta sokszor, sok helyen, az ország különböző helyszínein. A szó és a zene segített közelebb kerülni Weöres Sándor istenkapcsolatának megismeréséhez, Csöngéhez fűződő kötődésének költészetét gazdagító hatásához, amiről Füst Milánnak szóló levelében úgy vall: „E tájékhoz minden idegszálammal hozzáforrtam Innen viszek mindent a verseimbe, szún-, alak-, vonal- és főleg hanghatásokat.”

Fabiny Tamás püspök és Gryllus Dániel

Bizonyságul a Fű, fa, füst és a Nyári este című verseket idézték az előadók. Az utóbbi vers refrénjét a közönség együtt énekelte Gryllus Dániellel:

“Bim-bam! Bim-bam! Torony üregében,
érc-hang pihen el az éjben."

Fabiny püspök személyes élményekkel is gazdagította teológiai versértelmezéseit, hiszen édesanyja szintén a kemenesháti faluban, Csöngén született, most is ott él. Az irodalom érettségire a költő készítette fel, hogy átsegítse a kidolgozott, de elvesztett tételek okozta kétségbeejtő helyzeten.

Az istenhit és az istenkeresés élményét magukba foglaló versek felidézését ismét közös éneklés követte. “Amit nekem adsz, mindenkinek adod, hirdeti a földi hatalom. Amit mindenkinek adsz, nekem adod, hirdeti az égi hatalom” - zsongta ringatózva a gondolat szépségétől elérzékenyült közönség.

Weöres Sándor megénekelte a teremtett világ, a teremtés áhítattal csodált szépségét, végtelenségét, Gryllus Dániel pedig az ének a határtalanról című verset adta elő. A teremtett világban Isten megteremtette az embert, és képességet adott neki, hogy keresse, szólítsa Őt.

1970-ben a Vigilia körkérdésére adott válaszában a költő úgy vallott Krisztusról: “Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és O létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb vinni az olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez. Jézus Krisztus az eget és a földet köti össze, személyében a teremtő Isten lehajolt az emberhez. Emberré lett, sőt szolgává lett.

„Szolga csak egy van, az Isten” - olvasható az előadás címéül választott verssor a Rongyszőnyeg 13. darabjában. Fabiny Tamás szerint a költészet nem csupán technika, nem valamiféle révület -a művészet Isten ajándéka, a művész pedig Isten eszköze. Végül Orbán Ottót idézte a püspök, aki úgy úrt a 105 évvel ezelőtt született költőről: “ A kis madár-ember testében a természet mozarti csodát üzemeltetett. Talán szeszélyből, talán szándékosan, hogy megmutassa: nincs minden kérdésre válasz.

Adjunk hálát Weöres Sándorért, a költőkért és mindazokért, akik meg tudják szólaltatni a végtelent! - kérte a hallgatóságot Fabiny Tamás, majd befejezésül Gryllus Dániel a Mind elmegyünk című verset énekelte.

A házigazdák szíves marasztalásának engedelmeskedve együtt maradtunk. A beszélgetés a templom közösségi termének terített asztalai körül folytatódott megosztva az est lélekig ható hangulatának élményét, tervezgetve a következő programokat.

Harangozó Katalin (Dunakeszi Polgár) 

Fotó: Dr. Lakatos István