Az igehirdetés szolgálatát Cserhátiné Szabó Izabella, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese végezte a mustármagról szóló példázat (Mt 13, 31–32) alapján. Prédikációjában többek között arról szólt, hogy az ünneplő gyülekezet tagjai is Isten álmának részesei, akiket mint magokat elvet, hogy aztán idővel az ő terve szerint növekedjenek fává és virágozzanak. Az elvetett mag, amely meghal, és a belőle fakadó gazdag termés húsvét csodáját hirdeti. Jézus Urunk ezt a csodát rejtette el a dunakeszi evangélikusok életében is, akiket tenyerén hordoz, és akik termést hozva Isten áldott jelei lehetnek ebben a világban.

A liturgiában Chikán Katalin, a gyülekezet lelkésze vett részt; Bakóné Széchey Márta édesapja, Széchey László (151. zsoltár) és Hespné Házos Mária (Oltárképünk) verseit mondta el; az énekkari szolgálatot a dunakeszi Servite ökumenikus kórus végezte.A hirdetésben Ittzés Máté felügyelő köszöntötte a népes gyülekezetet és a vendégeket, és mondott köszönetet mindazoknak, akik az ünnep előkészítésében és lebonyolításában segítettek.A záróoltári szolgálat után Karvainé Éber Zsuzsa, a gyülekezet korábbi felügyelője vetített képes beszámolóban mutatta be a nyolcvan éves templomtörténetét bemutatófüzetet, amely korábbi anyagok felhasználásával a mostani ünnepre készült el. Az istentisztelet után a templom alagsorában található gyülekezeti teremben és a templomudvaron szeretetvendégségre került sor, amelyet a templom születésnapi tortájának elfogyasztása zárt.

Nyolcvan év egy templom életében nem nagy idő, de reménységünk szerint évek, évtizedek, talán évszázadok múltán is igazak lesznek Dunakeszin evangélikus énekeskönyvünk 228. számú énekének szavai: „Áll az Úristen temploma, háza a Mindenhatónak.”

Tudjuk azonban, hogy igazából nem is az a legfontosabb kérdés, még ezeken az ünnepi alkalmakon sem, vajon állni fognak-e az épületek száz vagy kétszáz év múlva, hanem az: lesznek-e, akik bennük Isten igéjét hallgatni és kezüket imára kulcsolni összegyülekeznek, lesznek-e, akik az oltárhoz térdelve együtt ünnepelnek Jézus Krisztus testének és vérének közösségében, lesznek-e, akiknek fejére ott Urunk rendelése szerint a keresztség vize hull? Ha csak rajtunk, embereken múlna, akkor biztosan nem! De Isten tenyerén hordozza a dunakeszi gyülekezetet is, ezért lehet reménységünk az, ami szintén előbb idézett énekünkben áll: „élő kövekből épít már templomot itt a Szentlélek.”

Isten adjon a dunakeszi evangélikus gyülekezetnek és egész evangélikus egyházunknak gyarapodást lélekszámban, növekedést hitben és szolgáló szeretetben, Ő éltessen, áldjon és tartson meg kegyelmében mindannyiunkat!

Ittzés Máté
felügyelő
Dunakeszi Evangélikus Egyházközség