Mi minden nap vonattal utaztunk budapesti lakosok révén, a tikkasztó meleg sem szegte kedvünket, gyermekeink lelkesedése pedig határtalan volt az új ismeretek, új barátok és új élmények iránt. Hazafelé pedig a vonatállomáson nagy lányaink mindig bemutatták friss énektudásukat a várakozó utazóközönségnek, mi így adtunk hozzá a városmisszióhoz.
De nemcsak a vasútállomáson pezsdült fel az élet, hiszen az evangélikus templom gyülekezeti terme és udvara  legalább 50 gyermektől volt hangos ezen a héten, rengeteg segítő figyelte és segítette a gyermekek táborozását. Minden nap hangulatát megalapozta a hosszú éneklés és gyermekszerű áhítat, majd kis pihenő után szinte az összes érzékszervre kiható bibliatanulmány következett. Ezután a gyermekek három korcsoportban, a legkreatívabb módszerek segítségével mélyítették a hallottakat egészen az ebédidőig. Délután sportolásra, kézműveskedésre, zenélésre, játszásra és mesenézésre volt lehetőség.

Talán azt gondoljuk, hogy nincs is ebben semmi rendkívüli, hiszen így kell kinézni egy tábornak: alapos előkészület, folyamatos programok és figyelem elég is. Azonban itt sokkal többről volt szó. Szinte az egész gyülekezet ott volt a táborban. A nemrég konfirmált fiatal segítőktől kezdve, a helyi vállalkozó szülőn és várandós kismamán át, az idős nyugdíjas nénikig sokan sokat adtak ebbe a táborba jelenlétükkel, háttérmunkájukkal, adományaikkal.

A záró istentiszteleten, amelyen természetesen jelen volt a gyülekezet is, és ahol sokan szolgálatot vállaltak a tábor résztvevői közül, Chikán Katalin lelkésznő megkeresztelte az egyik táborozó kislányt, amely mindenki számára megerősítő volt. A dunakeszi gyülekezetnek nemcsak hittantábora, hanem gyermekzsivajtól hangos jövője is lehet.

Grendorf-Balogh Melinda

Képgaléria a hittantáborról