Ahhoz, hogy a forgalmas környékű dunakeszi evangélikus parókiakertben megnyílhasson a tavaszi és az őszi adományos udvar, sok zöldszombat telt el. Évekbe tellett, amíg a szorgalmas gondnoki szolgálatból kinőtte magát a gyülekezeti szeretetszolgálatnak ez a formája, mert meg kellett találni a méltó helyet, a megfelelő nyitvatartást, tanítani kellett az adakozókat, és természetesen a gyülekezet belső magja számára volt ez igazi kihívás, hogy mit mutatunk magunkból, ha udvarunkat megnyitjuk, amikor nincs istentisztelet vagy bibliaóra? Sok adakozó keresett meg mindig is bennünket, de tárolóhelyisége a gyülekezetnek nem volt, és túl sok adomány gyűlt össze, amelyet rászorulóknak és a helyi diakóniai intézményben sem tudtunk mind odaadni. Végül 2024 tavaszára kiforrta magát az adakozás szokása dunakeszi evangélikus módra. Egy héttel az adományos udvar megnyitása előtt elindult az aktív gyűjtés, válogatás, majd később a kipakolás. Főként idős, de dolgozó testvéreink, időként még a fiatalok is, és a diakóniai intézmény lakóotthonosai lettek a rendszeres segítői ezeknek a vásároknak. A diakóniai körforgás folytatódott. Akikre egyébként is figyelünk, azok próbáltak többszörösen visszaadni erejükből az adományos udvaron keresztül pakolással, felügyelettel és egymás felé való gondoskodással. Adakozóink mind tudták, hogy amit tovább nem tudtunk adni ingyen, azt az adományos udvarba tettük ki, majd amikor ott sem kelt el, akkor tovább küldtük az evangélikus börtönmissziónak és a Dévai fogadónak. Itt ért véget a kör. Közösségi összefogás a közösségi alkalmakért, tiszta szeretetből.